Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 Kíváncsi vagy mit árul el hajszíned vagy frizurád? Olvasd el a Hajbeszéd legszakavatottabb ismerőjével, Dr. Baktay Zelkával készült interjút

 

 

Amikor   felkerestem,   hogy   az   általa   kidolgozott   hajbeszédről kérdezzem,  nagyon  meglepődtem,  ugyanis a hosszú barna hajú Zelka helyett egy őszes, berakott hajú néni sietett elém az előszobába. Az arca   ismerős  volt,  ezért   azt   hittem,   vendéglátóm   anyukájával találkoztam.  Aztán  mikor megszólalt, rájöttem, hogy igazából Zelka az,  és  nagyon  megijedtem,  mi  történhetett  vele,  hogy  hirtelen így megöregedett.

 

Rémületemet  látva elnevette  magát,  és  leleplezte   a  tréfát:  úgy gondolta,   hamár  úgyis  a   hajviselet   jelentőségéről  és   kifejező képességéről lesz szó, parókában fogad. Nincs mit szépíteni, besétáltam a csapdába...

    

Igaz, hogy hibásan, de már messziről megállapítottam, hogy nem az általam megismert Baktay Zelka közeledik felém. Ezek szerint már távolról információt szolgáltatunk magunkról a hajunkkal, a frizuránkkal?

  

A felnőtt-gyermek testarányok igencsak különböznek, kicsi korban a fej  a  testhez  képest   nagyobb,  vagy is  az  arányokat   tekintve  a gyerekeknek   nagyobb    a   koponyája,    mint   a   felnőtteknek.   A testarányok   már   messziről,  olyankor  is  jól  látszanak,  amikor az illetőnek  még  csak a  sziluettje  rajzolódott  ki, de a vonásaiból még semmit sem észlelünk.

Ebből    a    távolságból    már  a   haj   alapján   is   sok   információt szerezhetünk,   kialakulhatnak  az  első  benyomások  arról,  hogy  aki közeledik  felénk az milyen korú lehet, mennyire erős vagy veszélyes. Nemcsak  a  fej  és  a  test  aránya,  hanem a fej és a vállak aránya is árulkodó jel lehet,  amiben  szintén  meghatározó  szerephez jut a haj mennyisége, formája.

  

Hogyan befolyásolja ezt a képet a kopaszság?

 

Régebben borzasztó erősen élt  az az előítélet, mely  szerint  minden kopasz férfi „izomagyú”.  A tar  fejtető  arra figyelmeztet, hogy még véletlenül se gondoljuk  viselőjéről  azt,  hogy  gyermekien   törékeny, védelmezésre    szoruló,   hiszen   ő   maga  az   erő,  a   megtestesült férfiasság.   Érdekes   módon,  a   férfi   nemi   hormon,   vagy  is   a tesztoszteron  magasabb   koncentrációja  is  előidézhet kopaszságot, tehát   még  a   szervezet   is   rásegít   arra,    hogy  a    kopaszokat férfiasabbnak,   harciasabbnak  gondoljuk  a többieknél.


Evolúciós   szempontból   is   helytálló ez a  feltételezés, a hosszú haj ugyanis könnyen megragadható, abba egy összecsapás során bele lehet kapaszkodni, és az  ellenfelet  a földre lehet rántani.  A kopasz fejen nincs  mibe  belemarkolni,  tehát  a kopaszok  a  küzdelem   során   is kevésbé  sebezhetők.  Ezzel szemben  az olyan nagy, bodros haj, mint amilyet  például Kóbor János vagy Demjén Ferenc visel, keskenyebbé teszi a  vállat a  fejhez képest,  ami a  gyermekkori  testarányokhoz közelít.   Az alapján,   amit  ez  a kép  előhív a  memóriánkból,  nehéz elképzelni róluk,    hogy    agresszívek   lennének,    sokkal    inkább finomlelkűnek,   művészinek,   kedvesnek   tűnnek számunkra, és sosem tartanánk   mellettük   attól,  hogy   egyszer  csak  dühbe gurulnak és verekedni kezdenek.

 

bruce_willis_15.jpg

 


A   külföldi    színészek    közül    Bruce    Willis    nagymestere    az átváltozásnak:  mikor a   szerepe   úgy kívánja,   kopaszra   vágatja a haját,  és  az  erejét, izmait  hangsúlyozza, amikor  viszont szelídebb karaktert  alakít,  akár  göndör  parókát  is   magára  vesz.   Érdemes egymás  mellé   helyeznünk   az egyes   filmekből   kiemelt   fotóit,   a különbség ugyanis rendkívül szembetűnő.

 

bruce-willis.jpg

 

 

Egy-egy szélsőséges frizuraváltás a személyiségünkben is változást hozhat?

 

A válasz szempontjából  azt gondolom nagyon fontos végiggondolnunk, hogy  milyen személyiségjegyeket    kapcsolunk   mi  magunk egy-egy hajtípushoz. Kultúránként  változó,   hogy   mit   társítunk   bizonyos frizurákhoz, az   azonban  biztos,  hogy  mindenütt  megvannak  a  jól berögzült  sztereotípiák.  Nálunk ilyen a „tipikus szőke nő”,  a „dögös vörös” és hasonlók.

 

arany-szoke2.jpg


Ezek a sémák a köztudatban igencsak  elterjedtek, vagyis senkit sem fog  meglepetésként  érni,  ha szőkére  festeti a haját, és a   férfiak máris sokkal előzékenyebbé, kacérabbá válnak vele szemben.  Amikor új frizurát választunk, mindig  érdemes  végiggondolnunk,  hogy ahhoz mit     társítunk     nagy   általánosságban,   és   hogy   azokkal    az elképzelésekkel    tudunk-e   azonosulni. Ha úgy véljük, hogy közel áll hozzánk   az   adott   hajszínhez  társított   szerep,   akkor    minden bizonnyal  könnyen   hozzáidomulunk   majd,   de  ha az a célunk, hogy ledöntsük a sztereotípiákat, valószínűleg csalódni fogunk.

 

  

Mindezt nemcsak szakemberként tudom, hanem saját tapasztalatot is szereztem a téren... Alapvetően szőke a hajam, ami olykor hajlamos a göndörödésre. Az  egyetem  alatt  megelégeltem a „kis göndör szőke” szerepét, és  úgy  döntöttem,  hogy „művészi vörössé”   változom.   

A   környezetem    azonban     nem    ezt    a   képet   társította    a vörös   hajszínhez,  és  egyáltalán  nem  úgy bánt velem, ahogy én azt vártam – sőt, egyenesen a szemembe mondták, hogy azonnal változzak vissza, mert ez „nem én vagyok”.   Ennek köszönhetően két napig volt vörös a hajam.


Van azonban olyan is,  hogy  a   haj  mindenféle festék nélkül, magától változtatja a színét.   A  gyerekek  között  igen sok a szőke, ezért is van, hogy ehhez a hajszínhez a gyámolítást, védelmezést kapcsoljuk. A fokozatosan sötétedő haj egyfajta érési folyamatot tükröz, egészen addig,  míg  őszülni  nem  kezd,  komoly  döntés  elé  állítva  ezzel  az érintetteket.  Napjainkban,   amikor  roppant  fontos   szerepe  van a külsőségeknek,  csúnyán  néznek  arra  a nőre, aki fiatal kora ellenére vállalja, hogy őszül, és nem festeti a haját. Ez aztán egy bizonyos kor után a visszájára fordul, és az vált ki ellenérzéseket az emberekben, ha   valaki  hetven -  nyolcvan   évesen  is   ragaszkodik   az   eredeti hajszínéhez.

 

 

Jól láthatjuk, hogy minden hajszínhez kötődik valamilyen asszociáció, frizuránkkal  tehát  nem  feltétlenül  a  személyiségünket    fejezzük ki,   sokkal   inkább  azt   mutatjuk,    hogy   mi   milyennek    tartjuk magunkat.  Ezt  pedig   nagyban  meghatározza,   hogy   milyen tükröt tart  elénk  a  környezet, és  hogy   el   tudjuk-e  fogadni  azt, amit a tükörben látunk.   Nem véletlen  tehát,  hogy   bizonyos hajszínt vagy frizurát egyáltalán nem tudsz elképzelni magadon!

 

  

Sokszor előfordul, hogy a körülöttünk élők véleménye befolyásolja, szívesen viseljük-e az adott frizurát?

 

 

Hogy szívesen hordjuk-e úgy a hajunkat, amilyen, nagyban meghatározza, hogy jól érezzük-e magunkat abban a szerepben, amit környezetünk a hajszínünkhöz, hajviseletünkhöz társít. Bár a példa nem a frizurákhoz kötődik, mégis nagyon érzékletes: a férjem mindig is személyautót vezetett, és egy udvarias, városi vezetési stílust sajátított el. Egyszer átült egy nagyobb terepjáróba, és a maga megszokott módján közlekedett – a többi autós egyszerűen nem tudta hova tenni, hogy miért akarna bárkit is maga elé engedni egy dzsip, amikor a terepjárósok általában erőszakosan vezetnek. Ugyanígy működik ez a hajnál is: mutatunk valamit a környezetünknek, ami alapján a többiek számítanak valamire, amit nekünk „illik” teljesítenünk. 

 

 

Ezek az elvárások csak a haj színéhez társulnak?

 

 

 

 

 

Érdekes módon bizonyos helyzetekhez nehezen tudunk elképzelni egy-egy frizurát. A fontos alkalmakkor például mindenki feltűzi a haját, gondoljunk csak bele, hány menyasszonyt vezetnek kiegendett hajjal az oltár elé! Általánosságban az terjedt el, hogy a nagy eseményeken alkalmi, a hétköznapitól eltérő frizurát kell viselnünk.

 

 

A sztereotípiák természetesen nemcsak a hajszínekre vonatkoznak, hanem a különféle hajviseletekre is. Hiába áll jól, és hiába teszi derűssé az arcát valakinek, ha két copfba fonja a haját, mégsem tanácsos ilyen frizurával dolgozni járnia, ha azt szeretné, hogy komolyan vegyék a munkahelyén.

 

 

Már első ránézésre lehet tudni a másikról, hogy nagyjából mennyi időt fordít a hajára, ami alapján szintén sok mindent leszűrhetünk. Van, aki csak megmossa, megfésüli a haját és vizes hajjal indul útnak (persze csak nyáron), más viszont órákig képes sütögetni, ondolálni, kreppelni a haját. Míg ez egy modell esetében egyáltalán nem meglepő, sőt, mondhatni alapvető követelmény, addig egy hétköznapi foglalkozást űzőre akár rossz fényt is vethet, hiszen azt a benyomást kelti, hogy túl sokat törődik a külsőségekkel, és nagyon ad a látszatra. Ezek természetesen csak sztereotípiák, és egyáltalán nem törvényszerű összefüggések, a köztudatban mégis nagyon élénken élnek.

 

 

 

 

 

Ahogy az esküvőn a feltűzött haj megszokott, úgy a kismamák körében gyakori a rövidre vágott, vagy legalábbis az összefogott haj.

 

 

 

 

 

Ennek nagyrészt praktikus okai vannak, hiszen egy pici baba mellett rengeteg teendője van az anyukának, és sokszor nehéz beilleszteni közéjük a hosszú haj mosását, szárítását. A gyerekeknek nagyon kellemes élmény belekapaszkodni a mama hajába, viszont a felnőtteknek ez kevésbé örömteli.

 

 



Mégis azt gondolom, hogy érdemes megtartani a korábban megszokott frizurát, legfeljebb sokkal gyakrabban kell összefogva, feltűzve hordani. A hajunk összefogása például egyfajta összeszedettséget, koncentrációt is jelent, amire nagy szüksége van a kismamáknak az újdonsült családtag mellett.

 

 



A hosszú haj mindig is a vonzerőt szimbolizálta, és fontos része volt a női fegyvertárnak. Amikor a kicsinkkel vagyunk, tényleg ajánlott összefogni a hajunkat – hiszen akkor a babánkra és nem csáberőnkre figyelünk elsősorban – viszont amikor végre kettesben maradunk a párunkkal, a kiengedett hajjal is erősíthetjük nőiességünket. Ráadásul a hosszabb – akárcsak vállig érő – frizura egészen más és sokkal nőiesebb, kecsesebb gesztusokat is hoz magával, mint a fiúsra nyírt haj.

 

 

  

 

 

Miről árulkodnak a hajgesztusok?

 

 

Akárcsak a hajszínnel vagy frizurával közvetített üzeneteket, ezeket is értjük és használjuk, csak épp nem szoktuk szavakba önteni a jelentésüket. A legtipikusabb női hajgesztus a haj pödörgetése, ami többek között azt jelenti, hogy az illető nincs épp a helyzet magaslatán, és magából próbál egy kis erőt meríteni.

 

 

 

 

 

Nemtől függetlenül, ha van a hajunkban bármi, amivel elégedetlenek vagyunk – például egy rakoncátlan forgó – azt gyakran megérintjük és igazgatjuk olyan pillanatokban, amikor zavarba jövünk, izgulunk vagy épp nem mondunk igazat. Tudat alatt a célunk ilyenkor az, hogy helyre tegyük, ami nem egészen tökéletes, és reménykedünk abban, hogy szavainkkal is el tudjuk kendőzni a füllentést vagy a bizonytalanságot.

 

 

Bár mindenki látja a hajunkat, akivel csak találkozunk, sokkal kevesebbeknek engedjük meg azt, hogy hozzá is érjenek, az ugyanis meghitt viszonyt feltételez. A főemlősöknél elterjedt szokás, hogy előszeretettel kurkásszák egymást az egyedek, és akit a legtöbben kurkásznak, azt övezi a legnagyobb tisztelet, az rendelkezik a legmagasabb státusszal a körükben. Mi, emberek pénzt fizetünk a fodrásznak azért, hogy „kurkássza” a hajunkat, a nála tett látogatások gyakoriságával pedig státuszunkról küldünk üzenetet a körülöttünk élőknek. 

 

 

Ezek után már értem, miért vártál parókában. Nagyon izgalmas lehet kimondottan arra figyelni, hogyan reagál a környezet a hajviseletünkre.

 

 

 

 

 

Igen, ez így van! Ha valakinek alacsony az önértékelése, gátlásos és egy kis megerősítésre vágyik, azt arra szoktuk kérni, hogy vásároljon magának olyan parókát, amilyen frizurát semmi pénzért nem készíttetne magának a fodrásszal. Az így születő figurát el is szoktuk nevezni, majd olyan szituációkat alakítunk ki a számára, amelyekbe az illető paróka nélkül sose menne bele (például kacér flört egy férfival, pályázat különféle állásajánlatokra stb.)

 

Mindannyiunknak érdemes lenne tenni egy próbát, hogy lássuk, milyen határozottá tud tenni egy jól megválasztott paróka. Bár mi éljük át a különféle helyzeteket, nem vesszük túlzottan komolyan a visszajelzéseket, hiszen azokat „parókás énünk” kapja. Mivel ilyenkor lazábban viselkedünk, általában könnyebben jövünk ki a legfurcsább szituációkból is, aminek sikerélményéből sokat meríthetünk, és nagyobb magabiztosságra tehetünk szert, amit aztán hétköznapjainkban kamatoztathatunk.